Marilyn megaszonta már a legelején: in camp, one day is like one month and one month is like one day. Minden nap úgy kelek fel, hogy meg akarok halni (miután Patrik felkelt, Fred! Wake up! minden egyes reggel, ő a személyi ébresztőm) és minden nap végére úgy érzem, mintha éveket öregedtem volna. De most mégis úgy érzem, mintha múlt héten érkeztem volna. Még sosem tapasztaltam az idő ilyen gyors múlását. El sem hiszem, hogy mindjárt vége. A staff nagy része holnap (vagyis inkább ma...) elhúzza a belét a táborból. Ma megtartották a búcsú bankettet is, ami nekünk tripla nehéz munkát jelentett. Mindenki kivan, mint a kutya. Holnap este megtartjuk a búcsúbulinkat, amikor is az egész táborban csak a konyhás banda lesz. Ja és egyben ez lesz Marilyn és az én szülinapom is (mert egy napon van). És a szülinapomon elmennek a mexikói srácok és Patrik. Boldog szülinapot.

A napoban megcsapott az elmúlás szele és néha le kell ülnöm az étkezőben vagy a kabinban, a konyha teraszán, hogy elmélázzak az elmúlt heteken. Annyi mindent csináltunk. A legkisebb humorizálgatásoktól a legordenárébb bulikig. Még nem ment el senki, de már most hiányoznak a kis szarosok. Rengeteget szidtuk a tábort meg a melót, Marilynt meg a konyhát, de őszintén szólva tudnék neki örülni, ha még szenvedhetnénk itt még egy-két hetet együtt. Mert hiába marad itt Gábor meg a csajok velem még egy hétig a családi hétvégére, hiába marad itt Peter meg Juan keddig és hiába költözünk át a családi hétvégére egy másik kabinba pár jenki archoz, ez a tábor véget ért. Még egy hét és adios bye bye.

Ennyit a jelenről és a jövőről, lássuk mi történt az elmúlt 10 napban:
Bazzeg, nem emlékszem. Annyira ideszoktam már és annyira egybefolynak a napok, fogalmam sincs mi hogyan volt. Dolgoztunk, mint a szamár. Vagyis múlt hétvégén nem, mert Marylin lelépett kipihenni magát, ugyhogy az megint olyan volt, mint a régi szép időkben. Aztán hétfőn szabadnapom volt Gáborral, elmentünk az Ithaca-i egyetemre, ami egyáltalán nem úgy néz ki, mint a Cooltúrában, mert a filmet a Georga-i egyetemen forgatták. De azért vettem pólót meg pulcsit meg egyéb klassz cuccot. Ja meg voltunk a Cornell egyetemen is, ami kábé egy kisváros és szerintem ott is játszódik valami film. Ugyanezen a napon hagyott el minket Jason is, akivel majd szeptember elején újra találkozok L.A.-ben. Igazából ennyi történt az utolsó héten. Még voltam egyszer utoljára a városban inni szerdán este. Ezek az emberek nem zavartatják magukat, olyan dolgokról beszélgettek előttem, hogy nem győztem jegyzetelni (fejben persze). Tudtam én, hogy nagy pletykafészkek ezek, de amennyi szar folyik itt a függöny mögött, rosszabb, mint egy szappanopera. És nekem ezeket végig kellett hallgatnom. De persze jókat mulattam a marhaságaikon. Aztán járkáltunk még esténként medencézni, ma még egyszer utoljára banáncsónakoztunk egyet a tavon, járok továbbra is futni meg úszni. Még egy utolsó vodka parti a lányok kabinjában. Ja meg egy csomót aludtam, mert a főnökasszonnyal nagyon fárasztó dolgozni. Szerencsések voltunk, hogy ilyen sokáig nem volt velünk.

Ó és majdnem elfelejtettem a legnagyobb botrányt. Szemet szúrt a vezetőségnek, hogy szó szerint üres a candy store, ugyhogy John Golden direktor úr beszélt Marilynnel, hogy ő hú de mérges, nem találja az édességeket, ha megtalálja a felelősöket, kirúgja. Na erre beszartunk menten. Ahogy a néni nem volt a közelben, Luis, Patrik, Gábor meg én felváltva kirohangáltunk a konyhából, hogy elrejtsünk minden lopott csokit, cukrot, elemet, lámpát meg a söreinket vodkáinkat be az erdőbe. Marilyn kérdőre vonta később Andreát és Luist, de persze nekik fogalmuk sem volt semmiről. Azóta csak magic forestnek hívjuk, mert valahányszor bejelenti valaki, hogy 'I go to the forest', utána mindig sörrel meg M&M's-el tér vissza. Ez egy hete történt, azóta semmi változás, azt hiszem megúsztuk. Aztán tegnap itt volt egy arc a health departmenttől, megnézte a mi kabinjaink előti területet is, ami akkor éppen (ó, pont éppen akkor) tele volt szeméttel. Most festették ugyanis a csajok az emléktablót, amit majd az étkezőbe fognak kiakasztani. Szóval én ott fekvőztem a szemét kellős közepén a szemerkélő esőben, körülöttem lopott csipszek zacskói, sörösdoboz nyitók százai és még sorolhatnám, amikor a tag megjelent Aron alfőnökkel. Ugyhogy amint leléptek Gábor nyomban feltakarított mindent. De legalább most megjelent az ügynök, nem úgy mint legutóbb. Akkor pont egy Amerika versus International focimeccs után voltunk, mindenkinek lógott a nyelve, a konyha meg futott mint egy etióp kisgyerek a rántotthús után, amikor csörgött a telefon, hogy investigation is coming. Mindenki rákapcsolt és rendberittyentettük a konyhát, de nem jött senki. Az annyira nem esett jól.

Szóval ez történt és most megint itt ülök az irodában Peterrel és 5 óra múlva már dolgozni fogunk, még egyszer utoljára közösen. Most nem vagyunk beivva, mert már sörünk se nagyon sincs, már csak a holnap délutáni chilloutra van. Ugyhogy megyek aludni, hogy holnap végignézhessem ahogy gyerekek és ifjonc fiatalok százai bömbölnek. Még írok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.