Most jött el az idő, amikor azt kívánom, bár itt lennének bizonyos emberek. Élvezem itt az életet, de nagyon fáradt vagyok és bármit megtennék, hogy leüljünk a srácokkal sörözni vagy otthon együtt végignézzünk egy új filmet. Fáradt vagyok, mint a szar. Szerda óta, mióta itt vannak a gyerekek, egyfolytában a mosogató részlegen voltam. Amikor megindul a mocskos edények hulláma a konyha ablaka felé, az valami félelmetes. Már kezdem sejteni, mit éreztem az emberek, amikor észrevették a feléjük tartó cunamit. 14 óra meló, összesen 3 óra szünettel, fél óra délelőtt, két és fél délután. Ma végre az ételekhez kerültem volna, de valamiért megint az edényekhez osztottak be. Rohadt ideges voltam, alig bírtam tűrtőztetni magam. Jövő hétre három napra önkényesen beosztottam magam az étkezőbe, ha valaki megváltoztatja, vér fog folyni. Szóval szerda óta ugyanaz megy folyamatosan. A délutáni szünetet sörrel és zenével töltöm. Nagyon hamar be tudok csiccsenteni a fáradtságtól és a melegtől, így a vacsorai mosogatás jobb hangulatban telik, amíg ki nem józanodok. Általában elszökök a mosogatóból és segítek felszolgálni, így van lehetőségem kommunikálni a többiekkel, tréfálkozni a kicsikkel és marháskodni.

Tegnap előtt este Dave (először azthittem drogdíler Miamiból), az egyik séf (Juan a másik, a pókerarcú mexikói maffiafőnök) hozott egy doboz kacatot, főleg kitűzőket. Mindenkinek kiosztottam a Don't panic meg So what felirítúakat, ezeket másnap viseltük felszolgálásnál. A többi kitűzőt odaadtam Rachel csapatának, akik nem tudom mit kerestek az étkezőben éjjel, de ottvoltak és szereztem nekik egy jó estét (Thank you Freeeeed). Még ezen a napon Marilyn megkért, juttassak el pár dobozt egy helyre a tábor egy másik részBepattantam egy furgonba, először azt sem tudtam mi hol merre. Ez ugye automata, szóval van parkoló állás, tolató meg előre, szóval kis pöcsölés után sikerült eljutnom a dining hall-ig. Bepakoltam, minden fasza, de kifogyott a benzin. Szereztem másik furgont, végrehajtottam a feladatot, a másik furgont meg másnap vittem a helyére, miután csórtam pár benzines kannát a maintenance raktárból. It was fun.

Tegnap este meló után felbukkant Charlie, a tábor music specialist-je és szólt, hogy páran mennek a városba. Lezuhanyoztam, felöltöztem és már bent is voltunk. Út közben megtanultam pár szleng kifejezést Robtól, az egyik ausztrál arctól. Iszogattunk, dumálgattunk, egyre visszamentünk a táborba, hogy álomra hajtsuk fejünket és szembenézzünk egy új nappal, ami ugyanolyan, mint a többi. Most mindenki shabbatol, a reggelit a kabinjukban fogyasztották, de mi nem pihentünk, a ma reggelt takarítással töltöttük. Csak hogy nehogy kipihenhessük magunkat. Most mehetek megint vissza a dishes-hez. Szerencsére még van söröm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.