Beszarás egy hét volt ez. Ez volt az a hét, amikor minden betetőzött. Már nem emlékszem pontosan, hol kezdődött, de valahol egy héttel ezelőtt. Kezdjük ott, hogy egyik este a két szlovák barátommal megnéztük a Rambo 3-at. Megint jól átrendeztük a culturehouse-t, ahol a tábor legnagyobb tévéje található. Legutóbb Danielle (ő szokott ott programokat tartani) panaszkodott nekünk, hogy valami tahó átrendezte a kanapékat. Hát, ha ezt valaha is olvasni fogod, ezúton is bocsánat. Aztán mikor visszatértünk megtaláltuk a haldokló Gábort. Nagyon rossz passzban volt, volt a nővérnél is, de megkért, hogy megint menjek oda, mert rosszabbul érzi magát. Felkerekedtem hát és a sötétben elbotorkáltam a nővér házához. Ő megint azt mondta, nem tud micsinálni, de ezúttal felhívja az irodát. Így is tett és szólt, hogy Ari odamegy a kabinunkhoz. Eldaráltam egy thank you-t és sprinteltem vissza a kabinunkhoz, ami tele volt sörösdobozokkal, vodkás üvegekkel és lopott csokival. Peter éppen távozóban volt, felszólítottam hogy get the fuck inside és nekiálltunk bebiztosítani a hátralevő időnket a táborban. Ijedtemben nem tudtam mit kezdjek a több száz sörösdobozzal az ágyam mellett, ami felgyűlt a nyár alatt (úgy hívom my collection), ugyhogy csak rádobtam egy lepedőt. Mikor Ari megérkezett, hozta Aront, aki meg az alfőnök. Előbbi úgy fürkészte a kabinunkat, mint egy kopó, miközben az ittas Peter igyekezett elmagyarázni Aronnak mi is a helyzet. Végülis aztán nem történt semmi, és Gábor is rendbe jött két napra rá, miután egy napot átaludt.

Ezt követően minden más volt. A szabadnapomon arra keltem, hogy Jimmy bocsánatot kér, mert hazudott. Történt ugyanis, hogy egyik este a mexikóiak gyanúsan mozogni kezdtek. Kérdésemre azt válaszolták, mennek az irodába netezni, holott vették David kocsiját (ami egyébként Marilyn kocsija) és bementek a városba inni. Nem tudtam hova tenni a dolgot, először is hogy így leváltak és külön kis csoportot alakítottak, másodszor meg mi a pöcsért hazudtak. Mindegy, spongyát rá. Aznap Peterrel és Jasonnel volt szabadnapom, amit végülis Jason nem kapott meg, de megígérte, hogy elvisz minket a moziba (Captain Americaaa). Viszont úgy döntöttünk, hogy beugrunk dolgozni és így esetleg hamarabb végeznek a srácok és együtt el tudunk menni. Az európaiak végül elmentek a moziba, ki Captain Americára, ki Harry Potterre, ki Hupikék törpikékre, de a mexikóiak maradtak. Aznap este nehezen aludtunk. És ez az a pont ahol elszabadult a pokol.

Mikor másnap próbáltam kideríteni, mi történt az éjjel, ködös válaszokat kaptam és semmi nem állt össze. Tudtam, hogy a szarháziak egész éjjel mulattak, de a fáradtságom erősebb volt és viszonylag átaludtam. A lányok viszont panaszkodtak, hogy a suttyók jártak náluk kocsival, dudáltak és kiabáltak hogy hé csajok, bulizzunk, van sörünk. A mexikóiak tagadtak, Juan meg játszotta a tudatlant, meg hogy ő hazament aludni. Csak hogy Peter látta őt, meg a többieket ahogy a kabin előtt farolgatnak hajnalban. Össze-vissza hazudoztak és egyre jobban baszták fel az agyunkat. Peternél kiborult a bili, üvöltözött, csapkodott, ő és én Andreát úgy megbántottuk, hogy sírt. Ők azt hitték, én nyomozgatok utánuk, mert nem értették meg, hogy hazudozgatásuk okát kerestem. Másnap a csapat két részre szakadt, a mexikóiak nem beszéltek az európaiakkal és fordítva. Betelt nálam a pohár és miután a potenciális felelősöknél nem vált be a négyszemközti szembesítés, összeszedtem a csapat nagyrészét és mondtam hogy itt és most megbeszéljük. Amint éreztem, hogy az indulatok kezdenek elharapózni, közbeléptem és sikerült a vitát viszonylag nyugodt hangulatban végigvinni. Kiderültek dolgok, megoldódtak rejtélyek, de újabbak is felléptek. A végén elértem, amit látni akartam és bár voltak dolgok, amelyek nem kerültek beismerésre és máig tisztázatlanok, a beszélgetés ölelkezéssel és nevetgéléssel ért véget. Azóta sokkal jobb barátok vagyunk mindannyian. Andreától is bocsánatot kértünk viszont elmondott pár dolgot és számomra egy csapásra minden világossá vált. Valójában Juan mozgatja a szálakat, ő mondta a többieknek, hogy hazudjanak, mert részeg volt és ökörködött a kocsival (ráállt egy matracra, meghúzatta és kilőtte a matracot az erdőbe) és nem akarta, hogy bármi is rossz színben tüntesse fel. Erről csak mi hárman tudtunk, de megbeszéltük, hogy nem mondjuk el senkinek, mert nem akartuk, hogy megint megtörjön az amúgy is gyenge bizalom egymásban és megint elöntsön minket a szaráradat. Persze elmondtam Gábornak, jobb ha tudja, elvégre Juannál fogunk lakni 3 napig. egyébként rendes ember, de önző és a karrierje mindennél előbbre való. Ezenfelül megértettem azt is, miért nem akartak velem ezek a srácok szembenézni. Mexikóban ugyanis ha valaki szembesíti a másikat mert problémája van, azt ők kivétel nélkül ököllel beszélik meg. A másik lehetőség a probléma megoldására, hogy úgy tesznek, mintha nem történt semmi. Ezt Jimmy magyarázta el nekem egyik este, sok más dolog mellett. Nagyon jól beszél angolul és tanult embernek ismertem meg. Szóval a helyzet megoldódott, mindenki jóban van most, így ünnepeltük meg Kristina születésnapját is.

Ez a buli igen szolídra sikerült, valószínüleg a rossz idő miatt is, meg mert előző este nagyon berúgtunk véletlenül. Ezekben a napokban a folyó alkohol mennyisége magasabb volt a szokásosnál, így most kicsit össze vannak mosódva az emlékeim. Többet hülyéskedünk a beszélgetés óta, többet beszélgetünk komoly dolgokról, olyan fajta dolgokról, amit ha végighallgatsz, örökre megváltoztatja az életed (vagy legalább egy időre, de mindig emlékezni fogsz rá). Sajnos azonban bármennyire is jó a hangulat, én tudom, hogy valójában semmi sincs rendben, a háttérben folyamatosan megy a sutyorgás meg ujjal mutogatás. David küzd Jasonnel, megvádolta, hogy turkált a holmijában (pedig szerintem csak a mexikóiak lopták el a kocsikulcsot [megint]), Juan alaptalanul panaszkodik Marilynnek, hogy Andrea szarul dolgozik és a többi. Jasonnel nagyon jóba lettünk, megoszt velem bennfentes dolgokat is amit szerintem a többiek nem is tudnak. Mostmár igazából leszarom, már csak pár nap van hátra és inkább élvezem az időt a többiekkel. De azért mesélt nekem az életéről, igazi gettóban nőtt fel, mesélt a börtönéletről, a kocsmás balhéiról, a lövöldözésekről meg az összes szarról amit a filmekben is látunk.

Ja és akkor tegnap megérkezett Marilyn is és osztja a parancsokat nonstop. Még csak egy napja van itt, ráadásul ma nem is dolgoztam, de már most elegem van belőle. Ez nem jó, az nem jó, blabla. Egyébként tök rendes ember, csak túl komolyan veszi a munkáját. Tud minden szarról, ami itt történt (fingom sincs, hogyan), és szemet hunyt afelett is, hogy a mexikói barmok meghúzták a kocsiját az ominózus estén. Ja és meg is dícsért mert azt hallotta hogy, jó munkát végeztem. Csak kihúzom valahogy. Ahogy mondtam, ma szabadnapom volt, elmentünk Gáborral egy bazi nagy outletbe, de idő szűkössége miatt nem vettem semmit. Vagyis két könyvet vettem, mert olcsó volt. Meg itt van a Color War, ami tegnap kezdődött nagy csinnadratta közepette (villogtak lámpákkal meg egy kopasz tag jégszobrászkodott egy lángoló körben zenére). Azt mondják hú de klassz, de én nem láttam belőle semmit, ugyhogy nem tudom bizonyítani.

Amennyire züllött életet éltem az elmúlt pff, nem is tudom, egy hónapban, most majdnem olyan egészségesen élek. Odafigyelek, mit és mennyit eszek, mert ez a fucking camp food, találtam magamon egy kis fölösleget, ugyhogy futok meg éjjelente beszökdösök a medencébe úszni. Kevesebbet iszok, tegnap például semmit. Olvasok, többet alszok és több időt fordítok magamra, mert végülis ez volt ennek a nyárnak a célja. Hamarosan elhagyom ezt a tábort, amit izzadságommal és véremmel, néhányunk pedig még könnyeivel is áztatta. Hamarosan elhagyom. De még nem most. Van itt még számunkra egy kis móka.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.