Július 25. Hajnali 2 óra, amikor elkzdem írni a bejegyzést. Peter szlovák barátom és én egyedül csücsülünk az irodában. Ő nagyon részeg. Én nem annyira. De ő tényleg nagyon, már négyszer bealudt a gép előtt. Nehéz napunk volt ma is. Minden nap ugyanaz. Meló, alvás, meló, tópart, meló, ivás - beszélgetés, alvás.

Négy nappal ezelőtt megérkezett Gabe helyettese, Jason, akiről elsőre az volt a benyomásom, hogy egy heroinfüggő tetoválószalon tulajdonosa. Azóta sokat beszélgettem vele, és bár sok tekója van, nem heroinfüggő (csak füvezik) és nincs tetoválószalonja. Igazi amerikai utcanyelven beszél, remekül tudok vele társalogni. Egyik este ő meg Angel, illetve utóbbi totál betépett kisöccse eljöttek a kabinjainkhoz és amerikai ivós játékokat játszottunk. Szóval igyekszik beilleszkedni és eddig a banda teljesen nyitott felé. Dave-vel a helyzet viszont romlik, legutóbb megint nekiállt pattogni, ezúttal kiabált is mert már mindenki tojik a fejére, Kristina végül elsírta magát Dave fenyegetései nyomán. A helyzet azóta stabilizálódni látszik, de forr a levegő, ha Dave felbukkan. Ugyanakkor nekem is meggyűlt a bajom a mexikói kompániával. Tudvalevő, mi mindig kínálgatjuk őket sörrel meg ilyenek, de mindez igen ritkán talál viszonzásra. Egyik este, mikor európai társaimmal visszatértünk a medencétől a kabinokhoz, észrevettük hogy mexikói társaink totál részegek a tequilától, amibe mi is fizettünk. Peter és én tárgyalásba kezdtünk, sajnos azonban csúfos kudarcot vallottunk, ismét megfogadtam, hogy józanul nem kezdek el vitatkozni részeg emberrel (főleg nem idegen nyelven). Másnap durrogtak a bocsánatkérések jobbra balra, de erős a gyanúm, hogy fogalmuk sincs, mi volt a bajunk. Akárhogy is, egyelőre még jól elvagyunk együtt, ma is közösen rúgtunk be és jókat kacagtunk. Kezdem sejteni, mit éreznek az emberek egy valóságshow-ban. Ugyanaz a helyszín, ugyanazok az emberek, ugyanaz minden nap kis változtatásokkal.

De bármilyen jól telnek is napjaink, ugyanaz minden nap, nem győzöm hangsúlyozni. Csak néhány óra szabadidőnk van, ami esélyt ad arra, hogy színesebbé tegyük. Eilon barátom Izraelből tegnap például Jiu Jitsu-zni tanított. Egyszer úgy földhöz vágott, azthittem kiöklendezem a tüdőmet. Ennek ellenére nagyon élveztem és tervezzük a következő edzést. Sokat járunk a tópartra is, ma például a táborozókkal mentem a particsónakon ki a nyílt vízre pancsolni. A délelőtti egy órás pihenőket alvással töltöm, mostanában igen álmos vagyok. Csak sokára tudunk lefeküdni aludni ebben a nagy melegben, előfordult, hogy éjfélkor is még 30 fok felett volt a hőmérséklet. Szóval fogtuk az ágyakat és kitettük a mező közepére. A csillagok alatt aludtunk pár napig, aztán tegnap hajnali kettőkor eleredt az eső és becuccoltunk jól. Nagyon vicces volt. Patrik és Peter nagyon vicces figurák, főleg ha együtt vannak. Viszont egy másik nagy kedvencem, Mike, jövő héten hazautazik, mert megbetegedett a barátnője ami engem szomorúan érintett, mert nagyon bírom a csávót, nagyon jókat beszélgetünk, főleg zenéről. Elmesélte, hogy a fél életét utazással töltötte, mindenféle önkéntes munkára jelentkezett, és így neki csak az utazást kellett fizetnie, a munkáltatói meg ellátták. Mivel félig magyar, kindenképpen el akar menni Magyarországra, ugyhogy remélem nem ez volt az utolsó találkozásunk.

Most nagyjából ennyi, álmos vagyok és pityókás és ahogy a székben szundikáló Peterre nézek, ma még haza kell cipelnem vagy 90 kilót. Vagy mi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.